
A kyotóiak Toganoosan néven is nevezik azt, a várostól északra elterülő hegyvidéket, ami a városiak kedvelt kirándulóhelye, ősszel pedig a japán juhar erdők szín kavalkádja miatt valóságos zarándokhellyé válik. Toganoosan nincs különösebben messze , talán félóra busszal, de ahhoz már eléggé kiesik, hogy normál turistából alig jusson ide, a hegyen található három kolostor nyugodtan járható be, látnivalóban pedig nincs hiány.

A háromból csak eggyel foglalkozunk, azzal, amit Konin császár által történt alapítása idején 774-ben Shinganji Togaobo néven ismertek. A templom életében döntő változást Myoe munkálkodása hozta, aki 1206-ban több nagyhatalmú család és a visszavonult császár támogatását nyerte el az akkor már Kegon buddhista templom fenntartásához. A templom császári rendelettel akkor kapta a Kôzan-ji nevet. A későbbiekben a templomnak mindig sikerült nagyhatalmú patrónusokat maga mögött tudnia, így a Fujiwara klánt, de ez egyúttal veszélyt is jelentett az újra és újra fellángoló belviszályokban. Mint minden kyotói templom ez is többször tűz áldozata lett, de a legnagyobb, 1881-es tűzvészt is túlélte a temlom Myoe (1173-1232) által felállított főépülete és a templom mögötti őserdőben felállított Arany csarnok. Myoe egyszerre volt templomalapító, gyakorlatias gondolkodású tettrekész szervező és a középkor egyik legnagyobb japán költője. Saját bevallása szerint úgy gyakorolta a zen meditációt, hogy a templom sziklaperemére ült a szakadék szélére, mondván így jobban tud koncentrálni.

Az úttól egy keskeny gyalogösvény visz fel a hegyre, ahol kőlámpások és sztúpák között haladunk el. Balra kisvártatva egy erdőirtás következik, ahogy felszuszogjuk magunkat nem kis áhítattal állunk meg. Egy gyönyörű teaültetvény előtt állunk, amit óriásfenyők, évszázados kaméliák és pálmafák tagolnak. Kyotótól északra, a hegyek között vagyunk ugyan, de erre a kis meredek hegyoldalra, mintha tükör vetítené a napsugarakat, dús a vegetáció. Myoe a kolostor felvirágoztatásakor mesterétől Eisaitól kapott tanácsokat és Eisai második kínai utazása alkalmából teamagvakat is.

Az ültetvény melletti úttól jobbra fenn a lombok között a kolostor tűzvészeket átélt főépülete, a meditációs terem, még fölötte egy teaház. A kolostor épülete nagyon is ódon, nem hasonlít az eddig látott, jó karban tartott kiállítótermekhez. Csak mi vagyunk, egy vezető, nyugodtan járjuk körbe a kevés termet, szúette gerendák, nagyon is eredeti faldíszítések.



A Kozan Ji templomban megkapjuk a jól ismert kolostor matchát, de ez most jó, nem úgy, mint a többi kilencvenkilenc. Közben akadozó, de érthető magyarázatot kapunk arról, hogy a szegényes külsejű templom mondhatja magának Japán egyik legnagyobb, több, mint 1600 darabból álló műtárgy gyűjteményét, jónéhány fontos nemzeti örökséggel és nemzeti kinccsel, ezeket a templom fölött épített groteszk betonerőd kincstárban őrzik, legalább annyira az időjárás viszontagságai, mint a tolvajok elől.



A teaház gyönyörű, kívülről szerény, zsupfedeles kunyhó, belül színes, zöld alapokon, izgalmas, egymásba látszó terekkel.

A teaház fölött beballagunk az őserdőbe, hatalmas, 40-50 méter magas ősfenyők között megtaláljuk a szintén eredeti Arany pavilont, belesünk a deszkák között, a kopott, elhagyott, kis erdei házikó belül fényesen díszített, aranyozott oltárral.
Leülünk, magunkba szívjuk az őserdő illatát és erejét és azt kívánjuk legyen igaz ez az egész.

Myoe neve néhány itt irt verse révén lett hallhatatlanná….. (az ekezeteket most mellozni kenyszerulok:
A Hold, az en kiserom
Ahogy setaltam, a Hold elobujt a felhok mogul.
Az oszi levelek tundoklo brokatja felfenylett es o utitarsamul szegodott
Mig a volgybol a farkasok uvoltese borzongott fel hozzam.
A Hold kesobb ujra elbujt, en felmentem a kolostorhoz,
de igy is latta lepteimet.
Beleptem a Myôshin An Dôjoba es a Hold ez az orok tekergo a csucsok moge rejtozott.
Es kacagva orizte kozos titkunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése