A tea elképesztő mennyiségben és változatosságban tartalmaz növényi olajokat, esszenciákat. A "füves"illatért, érzékért, mint sok más növény esetben egy béta-ionin nevű vegyület a felelős, melynek szerkezete nagyon hasonló a béta-karotinéhoz, ami a répa és száraz levelek narancsszínéért felelős és amolyan mindentől védő és mindent tápláló vegyületként igyekeznek eladni nap, mint nap. Amikor ateát forró vízel felöntjük az olajak, olajesszenciák egy része kioldódik a levelekből és elillan, vagy a tea felszínén úszik, ez jól megfigyelhető megfelelő szögű és erősségű megvilágítás esetén. Ugyanezek az esszenciák a tea aromáját is befolyásolják, a fermentáció alatt eltűnnek, mások átalakulnak és létrehozzák a szeretett virágos és a még jobban szeretett erősen növényi illatokat. A tea útján előrehaladva az emberi érzékelés, sok gyakorlás után már mindenhez hasonlítja a teát, de legkevésbé a fűhöz. Inkább csak felfogja, beszippantja és már ez is jelentős változásokat indít el a testben.
A másik, az érzékelést jelentősen befolyásoló hatása a teának az, hogy lassan, hosszú tanulás után, de letisztítja, lehámozza az ember érzékelését. Elmaradnak a nemkívánatos hozzáadott aromák az étkezésből és lassan, de biztosan olyan íz és illat környezet alakul ki körülöttünk, amiben a természetes eredetű anyagoknak jut nagyobb szerep. Sok teatapasztalattal, sok japán teatapasztalattal a nyelvünk és torkunk mögött látni kezdünk a szánkkal, ahogy egyes állatok a nyelvükkel, vagy az orrukkal látnak és képesek vagyunk elemeire bontani úgy egy ételkompozíciót, ahogy egy mesterséges, előre csomagolt ételt. Kilógnak a felaggatott, mellétett, ízhordozók, szó szerint látszanak az összetevők. A legfinomabb íz a természetes, eredendő, nem hivalkodó, földből eredő "füvesnek" mondott, édesnek érzett tea íz lesz. A tea útja végén visszatérünk gyökereinkhez.
Ez nem füves, hanem fás: BangWei-hegyi teaent. Vad puerh 1500 éves teafákról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése