Matcha tea őrlő az új Koyamaen shopbanA turistalét nem igazán vonzó. Elég, ha azokra a japánokra gondolunk, akik Budapest utcáin mászkálnak és próbálják felfedezni a várost; vajon mit éreznek meg belőle. Sok Budapest és sok Kyoto van, nehéz lenne megmondani melyik egy város hitelesebb arca, az élő, vagy a már mozdulatlanná merevedett műemlék arc, esetleg az új látnivalókból összerakott, szórakoztató arc. Maga a példa nem is rossz, mert Kyoto körülbelül akkora, mint a magyar főváros, csak éppen sokszorosan gazdagabb műemlékekben és sokkal jobb állapotban van, mint város.
Az új Koyamaen teabolt kertje
Itt viszont bárhova lépünk, olyan mindennapos, városi látivalókba botlunk, amiket nem lehet megunni, másrészt ha nem tennénk semmi mást, mint a hivatalos turista látnivalókat néznénk végig, akkor se jutnánk a végére egy hónap alatt.
Ráadásul, mint már említettem, a műemléknéző turista szerepe nem is annyira tetszik nekünk, ezért a kihagyhatatkan látnivalók közé spontán, vagy legalábbis kötelezettségmentes programokat iktatunk.
Az első ilyen program egy kyotói teatanárnál tett látogatás.
- A madarakkal kelek, jöhetnek korán - mondja a telefonban.
-A madarak melyik fajtájával ?- kérdezek vissza - mert nálunk olyan is lakik, amelyik 2-3 óra körül jelzi nekem, hogy ideje lefeküdni!
- Nincs órám, meg különben is próbálok magamtól távoltartani mindenféle szerkezetet, mindenesetre úgy jöjjenek, hogy ebéd után el kell mennem egy okashi leckét (teaához való édességek készítése) tartani.
- Sebaj, szívesen csatlakozunk - kapok az alkalmon.
- Nem barátom, az nem megy. Tíz napos előjegyzés van és már hetekre előre betelt minden időpont.
Elindulunk, busszal félóra, ehhez mérünk mindent. Az állomáson, a buszmegállóban történelmi időket idéző, hosszú, kígyózó sor minden megállóban. Itt így járja, egyenként állnak sorba az emberek a buszra várva. A harmadik busszal tudunk csak elmenni, annak is éppen a végén iszonyatos tumultusban, hétköznap délelőtt.
Az út során a többi megállóban álló utasnak mégcsak reménye sincs, hogy felszálljon. Út közben kedves női hang japánul és néha angolul, többször bemondja a következő megálló nevét. Mondom többször. Ezalatt a sofőr folyamatosan ugyanezt és más hasznos információkat dörmög a mikrofonba, leszálláskor minden utas egyenként felmutatja a jegyét, amiért többszörös nagyon szépen köszönöm a jutalom. A kyotói buszvezetők intonációjáról külön kabarét lehetne készíteni, van közöttük vidám, depresszív, szakétól gőzölgő és unott is.
Természetesen rettenetesen elkésünk, rövid bemutatkozás, a tokaji átadása (mindenki ismeri!) rövid beszélgetés a teamester és a segédje bemutatja a házat, a teakönyvtárat, felönt nekünk egy 20 éves sheng puerht(!) és tanítványával egyetemben már el is viharzik:
- Érezzék magukat otthon! - és tárva nyitva ránkhagyja a házat. Azelőtt sose találkoztunk.
Kyotói ittétünk legszebb 4 óráját töltjük el az öreg házban egy bolhapiacnyi teatárgy, teakönyv és megannyi régi dolog társaságában. Mint a lopakodó betörők, bejárjuk a teaházat, a teakert(ek)et megnézünk néhány ritka videót és faggatjuk a puerht. A könyvek között igazi kincsek: Rikyu halálának 400. évfordulójára kiadott teljes teatárgy katalógus, eredeti szövegek, minden fontos kínai teakönyv, megannyi kézikönyv. Amikor belelapozol mondjuk a hamukészítés szakkönyvébe,meganny formájába, a hozzá kapcsolódó eszközökbe, megérted, hogy nem tudsz semmit.
- Kik a tanítványok? - kérdezem később miközben autón körbejárjuk a selyemtasak és selyemzsinórkészítő, a hamukészítő, a teához való faszén készítő, a teaház falazatához szükséges vakolatra specializálódott mester műhelyét, továbbá beugrunk egy kézzel készített papír manufaktúrába is. - Nem kihalófélben lévő mesterségről van szó?
- Nem, ez is olyan, mint bármi más. Van, akit érdekel a tea, aztán egy sor a teához is kapcsolódó tudás és ezek közül mindig kikerülnek új tanítványok. Sokan kerülnek ide íjászok, kardozók közül,vagy egyszerűen a kezdeti történeti érdeklődés hozza meg a gyümölcsét. Az biztos, hogy elterjedt egy olyan vélekedés, miszerint a Nyugat nem képes a megújulásra, nincs igazán mondanivalója, így, bár itt is elképesztő mértékű a globalizáció, sőt egy inkább ázsiai globalizáció, mindig vannak érdeklődők az olyan tudás iránt, ami visszavezet a tradícióhoz, vagy önmagunkhoz, hogy a legegyszerűbben fejezzem ki magam. Így aztán mai fiatalok tanulnak szertartásokat, teához való tűz és hamukészítést, ami első látásra nonszensz, de valójában közel áll sok meditatív tevékenységhez. Ugyanakkor a tea univerzális és egyéni, felbukkannak új és új próbálkozások, most például a húsvéti teaszertartás. 30 éve az elsők között mutattam be Európában jógát, jógikus meditációt, arra is azt mondták, hogy senkit sem érdekel, ma pedig....
Miközben végzünk az aktuális beszerzésekkel, a chaire teatartót rejtő selyemkendő(shifuku) selyemzsinórját 2500 Yenért (kb. 6.000 Ft) kapjuk meg felhúzom a szemöldököm :
- jó, értem, hogy manufaktúra, szép darab, de mégiscsak egy zsinór. Nem túl drága?
- Ha kell, ez van, látod. Nincs más választás.
Ezek a manufaktúrák egyébként lenyűgözőek. Egyszerre boltok és kis üzemek. Belépve a bolt közepén kiemelt tatami, azon dolgozik, dolgoznak az alkalmazottak. Általában nagy a rendetlenség, de a végeredmény lenyűgözően pontos és szép.
Hazafelé megállunk Koyamaen újonnan nyílt boltjában a belváros szélén. Gyönyörű, letisztult és nagyon márkás. A bejárat mellett néhány zászló, a legfontosabb templomok képviselői küldték az aláírásukkal, mind idejárnak "bevásárolni". Az üzlet közepén kis teaszoba, hátul teakert, de teafagyit és süteményeket is készítenek. Bemutatnak minket, mindenki örül. A hölgy, az üzletvezető adta kölcsön az autót, amivel furikáztak minket. Megbeszéljük, hogy holnapután egy koreai származású, teatörténelemből Phd hallgató, egyébként Urasenke oktató vesz gondjába minket 1-2 lecke erejéig. A teatanár még elvisz bennünket a legközelebbi buszmegállóig, ott elköszönünk, én kinyitom az ajtót, amit abban a pillanatban hangos csattanással elvisz a jobbról (szabályosan) érkező autóbusz. A többit talán majd holnap.
A templomok üdvözlő zászlói
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése